A Google Wave sok új kifejezéssel érkezik. Például a “wave” fogalom, hullám, itt beszélgetést jelent, ami nem tévesztendő össze a Wave teljes platformjával; vagy a “wavelet”, hullámocska kifejezés, ami a hullám része. Használatos még az “embedded wave”, beágyazott hullám, kifejezés, ami azt a hullámot jelenti, amit egy weboldalba helyezünk be. A hullámok üzeneteit “blip” azaz radarjelnek nevezik (mint a radar által kibocsátott éles hang, mikor felfedez valamit). A kifejezések sora itt nem áll meg, folytathatjuk a “dokumentumokkal”, “kiterjesztésekkel”, “gadgetekkel” és… “robotokkal”.
Igen, robotok! Ahogy mondtam, ez történik, ha felügyelet nélkül hagyunk néhány mérnököt.

A LOTUS ELŐDJE. Ez az egész egy klasszikus Google projekt. A vállalat hírnevét több dolognak köszönheti: például annak, hogy a mérnökei munkaidejük 20 % százalékát ilyen másodlagos projektek kigondolásával töltik; vagy befejezetlen ötleteket dob piacra, és várja, hogy mi jön össze belőlük – az egész vállalat a figyelemhiány felzavarásának elvére van felépítve.
Mondtam már, hogy a Google Wavenek robotjai vannak? Robotok! Hogyha ezek a bizonyos mérnökök még 6 hónapot magukra lettek volna hagyva, akkor minden bizonnyal már kitaláltak volna mindenféle klingonokat és jedi lovagokat is.

Íme amiért a Google ellentéte az Applenek. Az Applenél mindent az egyszerűségig csökkentenek. Egyszer már említettem, hogy az apple-sek nem a termékkel, hanem a reklámozással kezdik. Ha nem jut eszükbe egy jó reklám – ha nem tudják elmondani néhány szóban, hogy az adott termék mit tud, miért jó és miért kell neked meglegyen – lehet, hogy már nem fogják zavartatni magukat, hogy legyártsák. Az Apple nem csinálna soha olyant mint a Google Wave. Minden bizonnyal nem adna ki egy ilyen terméket, ilyen homályos állapotban. A végsőkig egyszerűsítenék, egy vagy maximum két funkcióig, és úgy adnák ki.
De az Apple egy marketing vállalat, ahol mérnökök is dolgoznak. A Googlenél mérnökök dolgoznak, viszont a marketingről fogalma sincs a vállalatnak. Az Applenél minden a fentről lefele kontrollról szól, míg a Google az open-source program fogalma köré van felépítve, aminek alapelve: tárd közönség elé az ötleteidet és hagyj másokat, hogy boncolgassák azokat – hogy hozzáadjanak vagy megváltoztassák.

A Google Wave nem az első befejezetlen termék a technológia világában. A ‘80-as években a Lotus Development előállt a Notes nevű valamivel, amiről senki nem tudta megmondani, hogy mire használható (egy bonyolult program ami lehetővé teszi az emailezést, az Interneten való navigációt, messengerezést, szervezést stb.). Furcsa, mert a Notes is a “kommunikálásnak és a közreműködésnek” volt ajánlva. A Lotus vállalat is éveket kínlódott azzal, hogy megmagyarázza mire használható ez a zűrzavaros program, siker nélkül. “Először parkett viasz volt, most meg karamell krém” – villantotta fel egyszer egy elemző, idézvén az akkori idők komikumai közül. Végül a Lotus marketingesei eldöntötték, hogy a Notes egy email program. Természetesen több volt ennél. De az “email” olyan fogalom volt, amit mindenki megértett az akkori időkben. Képzelhetitek, ezek után hogy fellendültek a vállalat eladásai!
A fentiek alapján felmerül a kérdés: sikere lesz a Google Wavenek? Sikerül majd az emailt helyettesítenie? Odafogunk kerülni, hogy mindannyian robotokat használunk majd a radarjelzések hozzáadásához, ami lemegy a beépített hullámunkon? Lehet, hogy igen. De addig a Google sokkal többet kell tegyen annál, mint kitárni a terméket a nagyközönség felé. Addig is kellene hagyni, hogy ne csak a vállalt mérnökei, hanem a marketingesek is érvényesüljenek, és arra keressék a lehetőségeket, megoldásokat, hogy hogyan adhatnának el egy terméket.

Forrás: Daniel Lyons, Newsweek