„A kommunikáció minden értelmiségi szakma része kell legyen.” – ezekkel a gondolatokkal indította január 27-én, a marosvásárhelyi Sapientián, dr. Horányi Özséb előadását. A pécsi kommunikáció tanszék alapítója, valamint a Budapesten működő kommunikációs doktori iskola vezetője „Az egyetemi kommunikáció oktatásról” tartott előadást az érdeklődő diákok, illetve tanárok számára.
A témát a Magyarországon folyó oktatás szemszögéből járta körül, remélve, hogy egyes dolgok ráillenek az erdélyi helyzetre is, illetve információkkal szolgálhat a továbbtanulás lehetőségeit illetően.

A szakember előadása első felében, a kommunikációról, mint szakról beszélt a jelenlévőknek. Elmondása szerint a kommunikáció társadalmi alapú felkészítés, ahol elemezni kell megtanítani a diákokat. Azonban a tanulási folyamat is alapvető kérdés, hiszen nagy különbség van a régi rendszer és a bolognai rendszer között:
„Egy olyan világban élünk, ahol 4-5 évenként újra kell tanulniuk a saját szakmájukat. Újra neki kell fogni dolgoknak! Hogyha egy 5 éves képzésben vesznek részt, intellektuálisan nagyon el fognak tudni kényelmesedni. Azt hiszik, most befejezem a dolgom és learatom a gyümölcsöt. Azonban azzal fognak szembesülni, hogy olyan gyorsan változik a világ, de egyébként mindenütt, a kommunikációban még inkább, hogy a megszerzett tudás, az semmit nem fog érni.” – magyarázta Horányi.

Minden bizonnyal egy kommunikáció szakos hallgató számára a legnagyobb kérdés az, hogy hol tud szakmában elhelyezkedni.
Nincs olyan állás, ahol kommunikáció szakos diplomát kérnének, csak olyan helyzet van, hogy valamilyen kommunikációval összefüggő dologra kérnek diplomát. „Ez a tény nagyon csaló, mindenféle szempontból. Csalóka az ügyfélnek, aki nem kapja meg az állást, mert lehet, egy nem kommunikációt végzett személy jobban teljesít. Csalóka a munkaadónak, aki megnézi a kínálatot és a személyes rátermettség alapján dönt. Ez rossz, hiszen a rátermettség mögé nem tud belátni és a valódi felkészültséget nem látja.” – hangzott el az előadásban.
Továbbgondolva ezt a folyamatot, egy kommunikáció szakot végzett személynek minden helyzetben meg kell tudni felelni egy állásinterjún. Ezt akár az egyetemen padjai közt is gyakorolhatnák. Fontos megtanulni állásra jelentkezni – motivációs levelet megírni, megindokolni, hogy miért érdekel az adott állás stb. –, ugyanakkor rátermettnek is kell lenni, és a legfontosabb valami pluszt felmutatni. Mindezeket egy kommunikációt végzett professzionálisan kell művelje.

A társadalomban a hatalom kérdése a kulcskérdés, és a hatalmi viszonyokat a kommunikáció teremti meg. Ezért kommunikációt tanulni és művelni komoly morális felelősség, jelentette ki Horányi. Példának Jürgen Habermast és Niklas Luhmannt hozta fel. Két filozófiát végzett szociológus, akikről azt tartják, hogy átalakították a társadalomról való gondolkozásunkat.

„Mi vagyunk a tégla a kommunikáció a habarcs. Viszont egyik sem mellőzhető az építkezésben.” – fogalmazta meg az előadó zárógondolatait, majd még hozzátette: „A gyakorlatot meg kell tanulni, de hogy mire használjuk, ahhoz már kőkemény egyetemi végzettség kell.”

Az előadás után a jelenlevők kérdéseket tettek fel az előadónak, a kommunikációs doktori lehetőségekről és az egyetemtől való elvárásokról.