„Az üzleti életben a protokolláris tevékenységnek meghatározó szerepe van és nélkülözhetetlen elem” – nyitotta meg előadásával Pap Boglárka a kommunikáció szak szekcióját. A protokollról, mint kommunikációs eszközről beszélt a hallgatóságnak. Ezt a tevékenységet a székelyudvarhelyi Eurato vállalatnál és a Septimia szabadidőközpontnál vizsgálta, interjúval illetve megfigyeléses módszerrel. Kutatásában arra kereste a választ, hogy ezek a helységek mennyire tesznek eleget a protokoll általános szabályainak. Amint a vizsgálatokból kiderült, mindkét vállalatnál valamilyen szinten megtalálhatóak a protokoll szabályai (például öltözetre, névjegykártyára, rendezvényekre vonatkozóan), viszont ezeket nem végzik mindig tudatosan. Az előadó szerint a vizsgált vállalatoknál nincs gondosan kidolgozott protokoll előírás, ennek függvényében – mivel ez a szakterület még nincs kifejlődve országunkban – szükség lenne képzett protokoll szakemberekre.

A reklám szerepét a társadalomban Szigeti Szenner Szilárd taglalta előadásában. Erdélyi magyar internetező fiatalok körében végzett kérdőíves kutatást, hogy választ kapjon a reklám és társadalom kapcsolatában felmerülő miértekre. A felmérésből érdekes adatok derültek ki, többek közt az, hogy a megkérdezettek több mint fele a reklámokat semlegesnek tekinti, 25 százalékukra viszont pozitív hatással vannak a reklámok. A legnagyobb reklámkerülés az interneten észlelhető, a legalacsonyabb pedig a rádióhallgatóknál, hiszen 62 százaléka a fiataloknak nyilatkozta azt, hogy végighallgatja a rádióműsorok közötti reklámszünetet. A televíziónézők esetében 66 százalék más csatornára kapcsol a reklámszünet kezdetekor, viszont 15 százalék azon fiatalok aránya, akik végignézik a reklámokat.
A megkérdezettek több mint fele úgy gondolja, hogy ahhoz, hogy egy reklám sikeres legyen, több humorra van szükség, 30 százalék szerint több változatosságra lenne szükség, 28 százalék szerint viszont több dolgot kellene a célközönség tudtára adni az adott termékről. Az előadó szerint mindebből az egyik tanulság az, hogy a reklámozónak meg kell ismernie a célközönséget, a pontos célzás érdekében.

A közösségi médiáról, mint marketingkommunikációs eszközről tartott előadást Olasz Tamás, aki dolgozatában a 2010-ben megszervezett OKOS konferencia közösségi médiában alkalmazott kommunikációs stratégiáját mutatta be. Mint a konferencia egyik szervezője, elmondta, hogy a népszerűsítési kampány középpontja a konferencia weboldala és Facebook oldala volt. Ide irányultak az online sajtóban, rádióban, televízióban, nyomtatott sajtóban megjelenő hirdetések. Habár a hagyományos médiát is használták a népszerűsítéshez, a hangsúlyt mégis az online-ra, azon belül a közösségi médiára fektették. A tartalommegosztás mellett a kampányban helyet kaptak a Facebookon zajló nyereményjátékok, hirdetések és természetesen a sajtóközlemények is. Az eredmények magukért beszélnek, hiszen a kampány alatt a konferencia lájkolói megduplázódtak.

A következő dolgozattal pár száz évet visszaugrottunk az időbe, Bartha Orsolya és Kiss Noémi a platánfákról, azok társadalmi-kulturális jelentéseiről beszélt a hallgatóságnak. A városkép részévé vált platánfáknak a XIX. és a XX. században lettek fontos kulturális jellemzői. A dolgozatban, a Szatmárnémetiben és Marosvásárhelyen még megőrzött platánfákat mutatták be a diákok, összevetve azok térrendezési jellemzőit a Budapesten található platánfákkal. Ugyanakkor ezek fontosságára, és megőrzésére is próbálták felhívni a hallgatóság figyelmét.

A hagyományoknál maradva az utolsó dolgozat is antropológiai jellegű volt. Erdei Ildikó Gréta, a Zilahi Terbete Néptáncegyüttest vizsgálva, arra kereste a választ, hogy ez az eredetiségre vagy inkább a látványosságra törekszik leginkább a táncaiban. Ugyanakkor az is fontos szempont volt vizsgálódásai során, hogy megtudja visszatükrözi-e a néptáncegyüttes által táncolt tánc azt a régi valóságot, amit a nagyszüleink táncoltak?

Az idei évben, sajnos a kommunikáció szakos előadásokat összevonva értékelték a pedagógia és a közegészségügy szakok diákjainak előadásaival. A zsűri értékelése szerint, az első díjat Szigeti Szenner Szilárd kapta a „Reklám a társadalomban” című előadására, a második helyen, pedig, minimális pontszámkülönbséggel, Olasz Tamás végzett „A közösségi média, mint marketingkommunikációs eszköz” című dolgozatával.

A mozi százéves évfordulója óta intenzív viták zajlottak a filmtudomány és a filmkritika berkeiben a mozi médiumának elkerülhetetlen haláláról, számos filmrajongó szellemben írt cikk jelentette be a mozi végnapjait, és gyászolta egy korszak elmúlását, miközben a médiatudomány új irányzatai olyan fogalmakat hoztak divatba, mint a „remedializáció” , a „médiakonvergencia” vagy a „poszt-média esztétika”. Az ezredfordulóra a médiumok egész „ökoszisztémája” radikálisan megváltozott a hibridizáció és médiakonvergencia folyamatainak hatására. Néhány elméletíró ezért úgy véli, hogy most, amikor a „médium” fogalma végre meghonosodott a kortárs kultúra és művészet körüli diskurzusban, maguk a médiumok már tulajdonképpen megszűntek. A digitális képek minden médiumot magukba olvasztanak, s így azok puszta „kísérteteivé válnak korábbi maguknak”.

Ennek fényében szervezi meg a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem filmművészet, fotóművészet, média szaka a XIII. Film- és Médiatudományi Konferencia Erdélyben című konferenciát, melyre 2010 október 22-23 között kerül sor Kolozsváron.  A rendezvény alapvető célja az egyetemeken működő kutatóműhelyek közötti szakmai tapasztalatcsere és az egyetemi hallgatók kutatómunkára való ösztönzése.

A konferencián a következő témakörökhöz kapcsolódva lehet előadásokkal jelentkezni akár elméleti megközelítésben, akár konkrét filmelemzések formájában:
•A médium fogalmának újragondolása a poszt-média korban. A médium sajátosságának kérdése, a remedializáció, a médiakonvergencia, a média archeológia, az intermedialitás és a hibriditás fogalmai a filmjelenségek tanulmányozására vonatkoztatva.
•Változó kontextusok, változó keretek: a mozi rekontextualizációja. Mozgókép a művészeti galériában, a múzeumban, az interneten, stb.
•Ellentmondani az egyetemes filmnyelvnek: a filmes “nyelvjárások”/”anyanyelvi” formák megjelenése a moziban a globalizáció korában (filmek, amelyek helyi nyelvjárásokat, lokális és etnikus sajátosságokat emelnek előtérbe).
•Régi struktúrák új köntösben, halott/”élőhalott” médiumok, amik a mozgókép új formáiban “kísértenek”? Vagy ennek fordítottja: az új médiumok hatása a klasszikus filmműfajokra és a mozi retorikájára. A poszt-média műfajok megjelenése? (Például: a websorozatok, „streamy”-k.)
•A digitálisan reciklált mozi? A remake fogalmának újraértelmezése: a mozi hagyományőrzésének kérdése a digitális korban
•A mozgókép médiumának disszeminációja és hétköznapivá válása: a film intézményes és privát szférái.
•Reflexivitás a poszt-média korban? Filmek, amelyek a mozgóképek változó kontextusára, használatára, formáira reflektálnak (például Atom Egoyan, Michael Haneke, Abbas Kiarostami, Mohsen Makhmalbaf filmjei).

A konferenciára nemcsak egyetemi oktatók, kutatók, doktori iskolák hallgatói jelentkezhetnek, hanem a témakör iránt érdeklődő, a tudományos kutatással most ismerkedő egyetemi hallgatók is. Az előadásokra szánt idő: 20 perc, amit egy 10 perces vita követ. A legjobb dolgozatokat a tanszék nemzetközi tudományos folyóiratának különszámában teszik közzé, angol nyelven. A részvételi díj 100 EUR; kedvezményes díj egyetemi hallgatók, PhD hallgatók részére: magyarországiaknak és romániaiaknak: 10 EUR, külföldiek részére: 50 EUR.
Az előadásokkal 2009. július 25-ig lehet jelentkezni a konferencia weboldalán megadott címen.

Forrás: A konferencia weboldala

Új színekben, új tematikával, az idén újra megszervezésre kerül az ÚJ MÉDIA KONFERENCIA március 5-6 között, melynek ezúttal is a marosvásárhelyi Sapientia Egyetem koronkai kampusza ad otthont. A konferencia ötletét egy kutatási program adta. A Kutatási Programok Intézete már harmadik éve támogatja a Sapientia – EMTE MHK Humántudományok Tanszékének az új médiát vizsgáló kutatási programját. A konferencia alapelve a kutatók, előadók, résztvevők találkozása, véleménycseréje az új média kulturális változásokat keltő hatásairól és e változások természetéről.

A konferencia címe ÚJ MÉDIA-TEREK, melynek előadásai az emberi társadalom térbeliségének változásairól és változatairól fognak szólni. Olyan terekről, és a terekben zajló emberi cselekvésekről, tevékenységekről, vagyis társadalomépítő, jelentésalkotó gyakorlatokról lesz szó a rendezvényen, amelyek az eddigi történelem során alakultak ki.
„Projektünk keretében kutatjuk a térképzetek átalakulását, terek és helyek internetes megjelenítéseit (konkréten intézmények, lokalitások reprezentációit), a virtuális közösségek megszerveződését, a találkozások, találkozóhelyek kialakítását és működtetését, az új média
nyilvános tereken való megjelenését. Olyan tereket vizsgálunk, amelyek a hagyományos és az új média tevékenységei hoztak létre, amelyek ezekre jellemzőek, de amelyek egyben a társadalmi kommunikáció megújult színterei. Tehát az új média tereire, és az ezek hatására megújuló társadalmi terekre egyaránt kiterjed figyelmünk.” – mondja Gagyi József, a konferencia egyik főszervezője.

Eddigi tapasztalatok is megerősítik, hogy az új média a felhasználó számára összezsugorította a fizikai távolságokat, átszervezve ezzel a teret. Ugyanakkor meg is nyitotta azokat, mert eltörölte a fizikai valóság-vonatkozásokat, és kialakította a virtualitás tér-alakzatait. Az infokommunikációs eszközök és technológiák, a digitalizáció, a médiakonvergencia megjelenésével kialakultak az online-nak, hálózati világnak, net-valóságnak, virtuális-valóságnak nevezett terek. Tehát az ÚJ MÉDIA KONFERENCIA előadásai a digitálisnak vagy hálózatinak is nevezett társadalom mai jelenségeiről fognak szólni.

A konferencia keretén belül sor kerül Az én első számítógépem/ A mi első számítógépünk című kiállításra, amely néhány, az 1990-es évek elején országunkban megjelent számítógépet és számítógép-tartozékot mutat be. A jelenlevők nemcsak betekintést nyerhetnek a kiállított tárgyak világába, hanem lehetőségük lesz ki is próbálni a még működő rendszereket.

Forrás: ÚJ MÉDIA KONFERENCIA weboldala

„A kommunikáció minden értelmiségi szakma része kell legyen.” – ezekkel a gondolatokkal indította január 27-én, a marosvásárhelyi Sapientián, dr. Horányi Özséb előadását. A pécsi kommunikáció tanszék alapítója, valamint a Budapesten működő kommunikációs doktori iskola vezetője „Az egyetemi kommunikáció oktatásról” tartott előadást az érdeklődő diákok, illetve tanárok számára.
A témát a Magyarországon folyó oktatás szemszögéből járta körül, remélve, hogy egyes dolgok ráillenek az erdélyi helyzetre is, illetve információkkal szolgálhat a továbbtanulás lehetőségeit illetően.

A szakember előadása első felében, a kommunikációról, mint szakról beszélt a jelenlévőknek. Elmondása szerint a kommunikáció társadalmi alapú felkészítés, ahol elemezni kell megtanítani a diákokat. Azonban a tanulási folyamat is alapvető kérdés, hiszen nagy különbség van a régi rendszer és a bolognai rendszer között:
„Egy olyan világban élünk, ahol 4-5 évenként újra kell tanulniuk a saját szakmájukat. Újra neki kell fogni dolgoknak! Hogyha egy 5 éves képzésben vesznek részt, intellektuálisan nagyon el fognak tudni kényelmesedni. Azt hiszik, most befejezem a dolgom és learatom a gyümölcsöt. Azonban azzal fognak szembesülni, hogy olyan gyorsan változik a világ, de egyébként mindenütt, a kommunikációban még inkább, hogy a megszerzett tudás, az semmit nem fog érni.” – magyarázta Horányi.

Minden bizonnyal egy kommunikáció szakos hallgató számára a legnagyobb kérdés az, hogy hol tud szakmában elhelyezkedni.
Nincs olyan állás, ahol kommunikáció szakos diplomát kérnének, csak olyan helyzet van, hogy valamilyen kommunikációval összefüggő dologra kérnek diplomát. „Ez a tény nagyon csaló, mindenféle szempontból. Csalóka az ügyfélnek, aki nem kapja meg az állást, mert lehet, egy nem kommunikációt végzett személy jobban teljesít. Csalóka a munkaadónak, aki megnézi a kínálatot és a személyes rátermettség alapján dönt. Ez rossz, hiszen a rátermettség mögé nem tud belátni és a valódi felkészültséget nem látja.” – hangzott el az előadásban.
Továbbgondolva ezt a folyamatot, egy kommunikáció szakot végzett személynek minden helyzetben meg kell tudni felelni egy állásinterjún. Ezt akár az egyetemen padjai közt is gyakorolhatnák. Fontos megtanulni állásra jelentkezni – motivációs levelet megírni, megindokolni, hogy miért érdekel az adott állás stb. –, ugyanakkor rátermettnek is kell lenni, és a legfontosabb valami pluszt felmutatni. Mindezeket egy kommunikációt végzett professzionálisan kell művelje.

A társadalomban a hatalom kérdése a kulcskérdés, és a hatalmi viszonyokat a kommunikáció teremti meg. Ezért kommunikációt tanulni és művelni komoly morális felelősség, jelentette ki Horányi. Példának Jürgen Habermast és Niklas Luhmannt hozta fel. Két filozófiát végzett szociológus, akikről azt tartják, hogy átalakították a társadalomról való gondolkozásunkat.

„Mi vagyunk a tégla a kommunikáció a habarcs. Viszont egyik sem mellőzhető az építkezésben.” – fogalmazta meg az előadó zárógondolatait, majd még hozzátette: „A gyakorlatot meg kell tanulni, de hogy mire használjuk, ahhoz már kőkemény egyetemi végzettség kell.”

Az előadás után a jelenlevők kérdéseket tettek fel az előadónak, a kommunikációs doktori lehetőségekről és az egyetemtől való elvárásokról.